Munkám és hobbim során is rendszeresen használok Linuxos virtuális gépeket valamilyen cloud rendszerben. Ilyenkor időnként felmerül az igény, hogy egy fix rendszerképből létrehozott VM alá nagyobb diszk kerüljön. Hasonló eset természetesen otthoni környezetben is előfordulhat, ha idővel rendszerint betelő merevlemezünket nagyobbra cseréltük, vagy egész egyszerűen csak nem teljesen megfelelően partícionáltuk telepítéskor.
Néha bárkivel előfordulhat, hogy jelszó probléma miatt nem sikerül belépnie egy Ubuntu Linux operációs rendszerre.
Ilyenkor egy kézenfekvő megoldás a problémás felhasználó jelszavának a törlése. Feltételezve, hogy az adott géphez fizikai (de legalább valamilyen konzolos) hozzáférésünk van, ez egyáltalán nem jelent problémát, sőt szerencsés esetben még csak CD-t, vagy egyéb bootolható eszközt sem kell használnunk.
Körülbelül két hónappal ezelőtt a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai tanszékén dolgozó egyik kollégámtól hallottam egy érdekes BlackBerry promócióról.
Ez a promóció a Marmalade SDK weboldalán jelent meg, melynek az volt a lényege, hogy minden jelentkező kap egy BlackBerry PlayBook-ot fél évre kölcsönbe, majd ha ez idő alatt az SDK-t felhasználva elkészít egy a BlackBerry AppWorld irányelveinek megfelelő alkalmazást, akkor az addig kölcsönbe kapott eszköznek megszerzi a tulajdonjogát is.
Egy extra kikötés volt még, hogy az alkalmazást a Marmalade SDK segítségével kellett elkészíteni, C++ nyelven.
Mindezen felbuzdulva némi olvasgatás után azonnal jelentkeztünk is, így rövidesen meg is érkezett a várt PlayBook.
A virtuális hosztok használata webes környezetben egy elterjeden használt megoldás, annak érdekében, hogy egy IP címmel több, eltérő domain név alatt üzemelő weboldal is kiszolgálható legyen. Ennek használatakor a web szerver a HTTP kérésben utazó HOST mező alapján azonosítja azt a virtuális kiszolgálót, amelyet használnia kell a kérés feldolgozához.
Ennek kapcsán még valamikor régebben foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon lehetne-e ilyen virtuális hosztokat (named virtual host) csinálni HTTPS-t használó oldalakanál is, azonban akkor még sajnos nem volt rá a válasz.
Néha felmerült, hogy milyen jó lenne tudni egy-egy webszervernél, hogy péládul egy PHP oldal kiszolgálása során mennyi időt emészt fel a szkriptek feldolgozása és mennyit a webszerver futása. Erre a problémára lehet többek közt megoldás a New Relic szolgáltatása, mely egész tetszetős és részletes grafikonokkal, táblázatokkal segíti az informálódást.
Pár héttel ezelőtt írtam a MySQL replikációról, majd most úgy tűnik egy PowerDNS alapokon nyugvó DNS kiszolgálóhoz szükség is van rá némi kiegészítéssel.
Ami miatt úgy tűnik használni kell, az a PowerDNS supermaster/superslave funkciójának egy hiányossága.
Időről időre előkerülő téma a MySQL replikáció kérdése, hogy milyen jó is lehet az ha tudunk olyat csinálni. Jól jöhet például egy PowerDNS szervernél, ha nem az AXFR protokollt felhasználva akarunk master-slave architektúrát kialakítani, de hasznos lehet még akkor is, ha magas rendelkezésreállást, live biztonsági mentést (itt a mentés talán kicsit sántíthat is bizonyos értelemben), vagy épp csak a fejlesztéshez folyamatosan éles adatokat szeretnénk használni többlet munka (kézi szinkronizálás) és az éles adatbázis veszélyeztetése nélkül. Ezen gondolatok eredményeképp született az alábbi kis leírás (Ubuntu linuxra), hogy hogyan is kell egy oda-vissza master-slave architectúrát kialakítani, amelynek segítségével a két adatbázis kiszolgáló valamelyikén végzett módosítás azonnal megtörténik a másikon is.
Ahogy azt már két előző bejegyzésben is említettem elkezdtem VPS szolgáltatásokat tesztelni. Az egyik ilyen az Alvotech VPS a másik pedig a HP Cloud volt, most pedig következzen az Amazon Elastic Cloud Compuite (EC2) szolgáltatása.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egyáltalán nem célom teljes részletességében bemutatni a szolgáltatást, helyette inkább egy "első blikkre" jellegű képet próbálok vázolni, ami valamelyest megkönnyítheti a kezdeti ismerkedést és az esetleges vásárlási döntés meghozatalát.
Ahogy már egy előbbi bejegyzésben is írtam elkezdtem VPS szolgáltatásokat tesztelni. A most következőkben is erről lesz szó, azonban itt már nem vServer alapú izolációs megoldást, hanem egy manapság egyre divatosabbnak számító felhőt (Cloud Computing) vizsgáltam. Egész konkrétan a HP Private Beta Cloud szolgáltatását.
A szolgáltatáshoz hozzáférést egyéni elbírálásos alapon lehetett szerezni, ahol többek közt azt is meg kellett adni, hogy mire szeretném használni a szolgáltatást. Az igénylésemet késő délután adtam le, majd másnap délelőtt már az elfogadásról szóló e-mail várt a postafiókomban. Sajnos egy kollégám már nem volt ennyire szerencsés, őt csak több hét és egy telefonos elbeszélgetés után hagyták jóvá.
A 'Legyen Ön Milliomos!' Facebook játékom körülbelül egy éves működése alatt